~*Ha holnap minden véget érne, ugyanúgy kezdeném el elölről, a saját fejem után mennék. Tudom, hogy egy nap minden véget ér, de nincsenek emiatt álmatlan éjszakáim. Nem emiatt vagyok itt. A kihívás hajt. Nem is szeretném, ha túl könnyen jönne minden, és szerencsére nem is nyújtanak át nekem ezüsttálcán semmit. Azt nagyon nem bírnám. És úgyis visszautasítanám.*


~*Folyasd ki a mérget a szívedből, és ne hagyd, hogy újra megmarjanak a múltad tévedései.*

~*Döntsd el, milyen ember akarsz lenni. Ne hagyd meghalni azt, aki legbelül te vagy.*

~*Mi az ember, ha nem emlékei összessége? Csupán egy történet vagyunk, amit megélünk. Egy mese, amelyet önmagunknak mondunk el.*


~*Felhasználtam a perceket, amíg nem emelte rám a szemét, s nézni kezdtem, először titokban, majd egyre merészebben. Most még gyönyörűbbnek láttam az arcát, mint tegnap este: olyan finom, okos és bájos volt minden vonása. Háttal ült a fehér függönnyel takart ablaknak; a függönyön átütő napsugár szelíd fénnyel öntötte el sűrű aranyhaját, szűzies nyakát, szép hajlású vállát, gyengéden nyugvó kis mellét. - Ránéztem - s milyen drágának és közelinek éreztem! Úgy tűnt fel nekem, mintha régóta ismerném, s nem ismertem volna semmit, s nem is éltem volna a mai napig.*

~*Korán ki kell tűznünk a céljainkat, majd minden energiánkat és tehetségünket bevetni, hogy elérjük őket. Kellő erőbedobással sikerülhet - vagy találunk valamit, ami még boldogabbá tesz. De bármi is lesz a vége, tudni fogjuk, hogy igazán éltünk.*

 


~*Az élet nem sikerült..

...Este azt írom a noteszembe: "Az élet nem sikerült ."
Gondolkozás nélkül írom ezt, egy reflex,
mindennél erősebb alapérzés parancsszavának engedve.
Innen indultam el,e házak közül, negyvenéves vagyok,
egész nap halott apámra és halott kisfiamra kell gondolni,s most,
hogy visszatértem a " tett színhelyére",tudom,nem sikerült az élet.
Úgy tudom ezt, mint aki fölött kimondták az ítéletet.
Nincs fellebbezés többé: el kell viselni.*

~*Nehéz csalódottnak lenni, mikor azt kapod, amire eleve számítottál.*


~*Amikor elmondtad az utolsó búcsúd
Legbelül egy kicsit én is meghaltam
Minden éjszaka az ágyban feküdtem könnyek között
Egyedül, nélküled*


~*Gandhi mondta egyszer, hogy bármit csinálsz az életedben, jelentéktelen lesz, mégis nagyon fontos, hogy megtedd. Soha nem tudhatod, hogy mi az élet igazi értelme, nem is kell tudnod, csak tudd, hogy van valami értelme az életednek. Minden életnek van értelme. Akár száz évig tart, akár száz másodpercig. Minden életnek. És minden halál a maga módján megváltoztatja a világot. Gandhi tudta. Tudta, hogy az ő élete jelent valamit valakinek, valahol, valahogyan. Azt is tudta, olyan bizonyossággal, amit soha nem is tudhatott, hogy amit tud... tudta, hogy az életet sokkal fontosabb lenne élvezni, mint az értelmén gondolkodni.*