~*Ha valamilyen életszabály kialakult életünkben,
ahhoz mindenáron ragaszkodnunk kell;
mert a felnőtt ember élete úgy áll össze szabályokból és életmódokból,
mint egy épület szilárdan összerótt téglákból,
s nem tanácsos megingatni ezt a szerkezetet azzal,
hogy egyik vagy másik téglát elmozdítjuk helyéből.
Negyven éven túl megtelik életünk rendszabályokkal,
melyeket tekinthetnek mások rigolyáknak:
mi tudjuk,
hogy igazi értelmük a védekezés az anarchia ellen.
Felkelés, lefekvés, szórakozások, munkaidő,
emberekkel való kapcsolatok,
mindezt idővel szigorú törvények szabályozzák.
S ha vétünk e törvények ellen,
lelkiismeretünk megtelik bűntudattal.
Nem igaz, hogy az életmód lehet "spontán".
Te magad lehetsz néha spontán, elhatározásaid,
szenvedélyeid, ötleteid lehetnek önkéntesek:
de életmódod, mely mindettől független,
nem lehet önkéntes és ötletszerű.
Ha az embereknek nem tetszik,
hogy így vagy úgy élsz, másképpen,
mint ahogy ők szeretnék, elképzelik,
vagy másképpen, mint ahogy egyszer,
valamilyen kényszerűség vagy félreértés parancsára megfogadtad nekik: ne bánjad. Nem az embereknek élsz.
De ha a magad törvényei ellen vétkezel,
e hűtlenséget keservesen megbánod.
Még bűneidben és hibáidban is tartsd be a rendszert,
mely életed törvényeiből következik.
A világ szemében akárhányszor megbukhatsz.
Önmagunk előtt nem szabad gyöngének lenni; mert ez az igazi bukás.*