~*- Hogy jutottál túl rajtunk?
Hogy gyógyultál fel ebből?
Tudom,hogy innen nincs visszalépés.
A kérdés mindig úgyan az.
Az mondják felejteni áldás.
Te is így gondolod?
- Tényleg nagyon furcsa.
Amikor rád nézek,nem tudom megmondani,
hogy valóság vagy e vagy sem.
A hangod idegen.
De a pillantásod sötét.
- Azért mert nem vagy ott.
De a mélyben ott vagy.
Emlékszem,hogy a szívem csak érted dobog.*