~*.. A tekinteted mindig megnyugtat engem,
mintha a tenger nyugodt habjain lebegnék,
mint egy tengerész ki messze földről jött..
megpihenek melletted.
Elfeledvén a vihart.*


~*Amikor eljön az én időm
Fektess be gyengéden a sötét, hideg földbe
Nincs sír, ami lefoghatná testemet
Hazamászok majd hozzá.*


~*Az amikor valaki eltűnik az életedből,
és nem lehet visszacsinálni azt,hogy újra láthasd,
hogy elmondhasd neki azokat a dolgokat amiket akartál.
De foghatsz papírt és ceruzát,
és írhatsz egy levelet.
Ez lehet végetlen hosszú vagy csupán egy szó,
leírod,hogy milyen ember volt...
Csak amit érzel.
Aztán, ahelyett,hogy összehajtanád,
meggyújtod és a füstjét elviszi a szél.
És a füstel együtt a benned lévő fájdalmat is.. *


 

~*Mindig van egy pont, ahol az út kettéválik. Abban a hitben válunk szét, hogy az útjaink egyszer újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton, a másik egyre kisebbnek tűnik. De nem baj, egymásnak vagyunk teremtve.*


~*Szellem a tükörben
Valamikor ismertem az arcod, most már homályos
És most nem érzem a testem
El vagyok választva a jelentől
Egy drog és egy ital
Elvesztettük a kapcsolatot, gyere vissza
Hogy élőnek érezhessem magam..*

~*Mesélj arról a tökéletes képről, kedves
Mondd, milyen a drogok nélkül..*