~* Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.*

~* Annyiszor hallom: Küzdj céljaidért, valósítsd meg álmaid! De mi az az ár, amit hajlandó vagy megfizetni? Hol van az a határ, amelynek átlépése már túl sok? Amikor már annyit adsz önmagadból, hogy úgy érzed márnincs több mit adhatnál, életerőd szinte elhagy.Megállsz, vagy mész tovább? Az élet egyik legnehezebb döntése lemondani valaminek az eléréséről..*

~* Van mondjuk egy vágyad, amit el akarsz érni. Így, ahogy vagy, még nem lehet a tiéd. Éretlen vagy rá. Ilyenkor látjuk, hogy a teljesüléshez "idő kell". Ez nem azt jelenti, hogy türelmetlenül nézed az órádat és lapozod a naptáradat, miközben ujjaddal idegesen dobolsz az asztalon, hanem hogy alkalmassá érleled magad a teljesüléshez.*

~* Az életben semmi sem történik véletlenül. Sem emberek, sem pedig események nem bukkannak fel ok nélkül az életünkben. Kapcsolataink alakulásának és fejlődésének semmi köze a szerencséhez. Minden azért történik, mert erő hat rá. Ez az erő mindenkit összeköt. Ez dönti el, megtaláljuk-e magunkat vagy sem. Ez határozza meg, mit érzünk, és hogyan viselkedünk. Ha megértjük ezt az erőt, és tudatosan alkalmazzuk, pontosan azokat az embereket és eseményeket vonzzuk be az életünkbe, akikre és amelyekre mindig is vágytunk.*

~* Senkit sem kímél az élet, mindenki fog egyszer csalódni. Vagy többször. Ha csalódsz, nem fogsz már annyira bízni. Ha naiv voltál, és hiszékeny, nagyobbat csalódtál. Csalódhatsz barátban, szülőben, akárkiben. De fel kell tudnod állni! És ami a legfontosabb: ne sajnáld magad. Légy erős! Az önsajnálkozás az egyik legpusztítóbb dolog. Felemészt, marcangol. Mondd, hogy: csalódtam, igen, és? Felállok, továbblépek, és jobban vigyázok, hogy kikben bízok meg!

~* Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (…) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján – abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.*