~* Ha próbálnálak, se tudnálak elfelejteni,
Minden, mi volt, bennem él, a szívem úgysem engedi.*

~*Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
Dicsérő éneked én nem leszek.
Mi más is lehetnék: csak csönd neked.*


~*Tudod, hogy lennék akár az életed, a hangod, az indokod, hogy miért legyél a szerelmem. A szívem ezekért a pillanatokért lélegzik.*

~* Pont ez a baj veled:
Van eszed, de nem él a szíved,
Nem vagy ugyan beteg,
De a bogyókat szeded.
Az emberek utálják,
Amit nem értenek,
Ravaszkodnod, látod,
Nem érte meg.*


~*Szeresd és élvezd az életet, mert a boldogság csak egy pillanatig tart. A többi nem számít.*


~*Néha csak akkor vesszük észre a meghúzott határokat,ha már átléptük őket.*


~*Tudom, hogy mindenért harcolnom kell.*

~*Érezd ,hogy élsz ott legbelűl.*

~* Pontosan tudta, hogyan őrül meg egy ember; nem úgy, hogy kezét-lábát szétdobva elkezd kiáltozni és kapkodni, és lehetetlen, zavaros dolgokat fecsegni, hanem éppen ellenkezőleg: olyan erővel figyeli önmagát, hogy az már nem normális.*


~* Valahányszor észreveszem, hogy valami zavar a másik emberben, nem ártana átgondolni, hogy amit látok, az legalább (...) annyira rólam is elmondható.*