~*Amikor elmondtad az utolsó búcsúd
Legbelül egy kicsit én is meghaltam
Minden éjszaka az ágyban feküdtem könnyek között
Egyedül, nélküled*


~*Gandhi mondta egyszer, hogy bármit csinálsz az életedben, jelentéktelen lesz, mégis nagyon fontos, hogy megtedd. Soha nem tudhatod, hogy mi az élet igazi értelme, nem is kell tudnod, csak tudd, hogy van valami értelme az életednek. Minden életnek van értelme. Akár száz évig tart, akár száz másodpercig. Minden életnek. És minden halál a maga módján megváltoztatja a világot. Gandhi tudta. Tudta, hogy az ő élete jelent valamit valakinek, valahol, valahogyan. Azt is tudta, olyan bizonyossággal, amit soha nem is tudhatott, hogy amit tud... tudta, hogy az életet sokkal fontosabb lenne élvezni, mint az értelmén gondolkodni.*

 


~*Megállunk egy pillanatra, amikor érezzük, hogy a fájdalmak elmúlhatnak. Visszanézünk, és látjuk az emlékeket, amiket már feledni akartunk. Csak a hangokat akarjuk hallani. Változik az élet, és én is változom. Nem tudok megbocsátani.*


~*Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken. Különösképpen az irigység kínozza ez embereket. Epét hánynak, álmukban felordítanak, hánykolódnak vackukon, mint a nyavalyatörősök, habot köpnek, ha azt látják, hogy valaki munkával vagy a kegyes sors jóindulatával szerzett, elért valamit az életben. Betegek ezek, fertőző betegek. Kerüld a társaságukat, ne hidd, hogy érvelés, bizonyítás valaha is meggyőzheti őket. Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek bűntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. Ne alkudozz velük, kerüld el őket, s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást.*

 

~*Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: "Én más vagyok, mint a tenger." Vagy a szikra: "Rajtam nem fog a tűz." De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak. (...) A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém - ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas.*

~*Volt egyszer egy férfi, akivel együtt hullámzott lelkünk óceánja. Ha az egyikünk megszomjazott, a másikunk csókkal kínálta, és itatta, hogy elmúljék a tűzvihar benne. De a tűz nagyobb lángra kapott. Ereje felégette az egész világot. Tombolt, míg párává tette óceánunk. A tűz (...) csak nő és nő: elégeti a szíved, elégeti a lelked, elégeti a tested és eléget téged; még porrá és hamuvá nem válik. Nem tudom, merre menjek. Csak a füstöt és a kiszáradt óceán medrét látom. Nincs más.*

 


~* Azt akarod,hogy szakítsak a múlttal.
Azt hiszed elmenekülhetsz előlem..?
Keringek körülötted, mint az évszakok.
..Egymáson kivül nincs számunkra hely.*


 

~*Bárcsak mindent el tudnék felejteni! Az emlékeim miatt szenvedek. Nem a testem fáj. A lelkem.*


~*Csak várok: várok, de nem jön. De mindennap hallom, ahogy (...) szólít engem. Mégsem látom sehol. Sehol. A neve benne van a telefonomban. De nem veszi fel soha többé. Nincs módom rá, hogy újra beszélhessek vele. A nap felkel, majd lenyugszik. De ő mégsincs sehol (...). Bármit is teszek (...), nem hozza vissza. A világ megállt forogni.*


~*Mert a drogok sosem hatnak,
Ők pedig önelégülten mosolyognak rád,
Megvannak a módszereik, hogy tisztán tartsanak,
Széthasítják a fejeteket,
Cafatokra szaggatják a céljaitokat,
Egy újabb fogaskerék a gyilkológépben.*