~*Nagyon finom műszer a lélek,
és bizonyos dolgok megbéklyózzák.
A bűntudat például,vagy ha magunkba fojtjuk az érzéseinket,
titkolózunk:
óriási teher a léleknek.
Az efféle emberi eredetű súlyok ráakaszkodnak,és elnehezítik.*


~*Szeretlek. Örökre.
"Mintha Isten,
megígérte volna nekem ezt a szerelmet,
amikor megszülettem."*

~*Könnyű,Könnyű

Elzárni a szíved,
hogy egyedül lehess
Könnyű, könnyű
Elengedni a kantárt,így
elveszíteni az irányítást
Könnyű, könnyű,
hogy összetörted,amit tartottál,
Így azt mondani,hogy elengeded,
könnyű, könnyű
Oh,könnyű, könnyű
Elégetni az összes dolgot,
hogy elfeledd a harcot
könnyű, oh könnyű,
elégetni minden dolgot,
hogy elfeledd a harcot
Könnyű...*


~*Egy gazdátlan,
el nem énekelt dal vagyok.
Talán ott fogok állni
a kifakult fotókon.
Talán egy barna fiú nyelve.
A sekély mélységben.
A kölcsönvett szavakkal.
Semmi nem változott.
A halál.
Ugyanaz az ég,
ugyanaz a szomorúság.*

~*Ugyanaz az ég,
ugyanaz a szomorúság.
Semmi sem fog változni,
ha eső alatt állok.*

~*Fiam...
Nem választhatod ki,
hogy kit szeretesz.
De kiválaszthatod,
hogy kiről mondasz le.*


~*.. A tekinteted mindig megnyugtat engem,
mintha a tenger nyugodt habjain lebegnék,
mint egy tengerész ki messze földről jött..
megpihenek melletted.
Elfeledvén a vihart.*


~*Amikor eljön az én időm
Fektess be gyengéden a sötét, hideg földbe
Nincs sír, ami lefoghatná testemet
Hazamászok majd hozzá.*


~*Az amikor valaki eltűnik az életedből,
és nem lehet visszacsinálni azt,hogy újra láthasd,
hogy elmondhasd neki azokat a dolgokat amiket akartál.
De foghatsz papírt és ceruzát,
és írhatsz egy levelet.
Ez lehet végetlen hosszú vagy csupán egy szó,
leírod,hogy milyen ember volt...
Csak amit érzel.
Aztán, ahelyett,hogy összehajtanád,
meggyújtod és a füstjét elviszi a szél.
És a füstel együtt a benned lévő fájdalmat is.. *


 

~*Mindig van egy pont, ahol az út kettéválik. Abban a hitben válunk szét, hogy az útjaink egyszer újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton, a másik egyre kisebbnek tűnik. De nem baj, egymásnak vagyunk teremtve.*