~*Sokakat láttam, akik ösztönösen cselekedtek. Ami szerintem rossz. Az ösztönös cselekvéssel megadjuk magunkat a gyengeségeknek és az érzelmeknek. Mindig a megfontolt gondolkodás, a tervezés, a mentális építkezés a legjobb.*

~*Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű.  
A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod.
Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled,
hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod.
Az önzés.
Nem önzés, ha úgy éled a saját életed, ahogy helyesnek látod.*


~*A lány szíve nem csitulhat el
A lánynak bizony hogy ember kell
Ha testet is ölt a vágy bennünk
Lehet, hogy te vagy a mi emberünk.
A lány szíve szép,virágzó kert
Megannyi virága titkot rejt
A lány öle illatos erdő
ahol a gyönyörök ligete nő.*



~* Az eksztázis hasonlít az emlékezésre.
Az eksztázis lényegében a lélek emlékezete,
amikor visszagondol a mennyországra.*

~*Többé nem menekülök magamtól
Együtt minden a miénk lesz
Nem menekülök menekülök, menekülök, menekülök
Menekülés, menekülés, menekülés
Többé nem menekülök magamtól
Kész vagyok szembenézni mindennel
Ha elvesztem magamat, mindent elvesztek..*


~* Egy egész hegyni fájdalom
érkezett és ellepte az életünket.
De nem sértik a madarak meséit.
Elfogják hozni a világosságot
a sötét égünkre.
Nem merülünk el.
A víz megállt, a hold elfeledett,
nem nézzük többé a tengert.
A kék elhalványult.
A szerelmesek holdfény
nélkül maradtak.
Ne legyetek szomorúak.
A verebek eltörték a nyakukat,
miközben a mellkasomra szálltak.
Elvesztettük a ritmust, a
véres folyó közel van hozzám.
Szárazság van.
Csak úgy.
Fekete fiú.
Ne legyél szomorú.
Törött csontok,
összetört ékszerek,
a só és a gránátalma kedvéért.
Úgy értem,
a vérző karunkért.
Szárnyunk,
lépteink,
szétszórt tenyér térképe,
ne legyen vége...
Akkor nem.
Lehetetlen,hogy csak
úgy szétszóródjon.
Például a szerelmes
haja száll a szélben.
Például egy gyerek mosolyog,
tiszták a felhők.
Nem.
Ez nem az,
amit én ismerek.
Szétszóródni, összetörni,fájni.
Ez valami más.
A világ nem igazságos,
te gyermek.
A világ egy zsarnok.
Talán egy nap egy
lesz a szerelemmel.
Ezt a verset megjegyezni
akadozva, homok és füst.
Ragaszkodok hozzád.
Mint a rozsda a vashoz.
Ahogy csöndes maradok belül,
az imám mélyen,mohával takart.
Az imám,
szétszórt,
összetört,
fájdalmas.
Fekete fiú.
Mondj áment erre.
Kelj fel.
Vedd az esőt, amit az
én egemen hagytál.
Vedd a vonalakat.
Nem elég.
Nincs szó,ami elég
lenne, hogy meggyógyulj.
Hogy ismét álmodhass,
a kezünknek a padlót
kell érintenie.
Csak a kezedet,ne mást.
Nincs semmi más olyan,
mint a kezed.
Igaz?
Nincs itt az ideje,hogy eltűnjön.
Elesni és felkelni,
számolni a lépcsőket.
Ne állj meg.
A holnap nevének a "reménynek " kell lennie.
Úgy kell futnod érte,
mint egy csikó.
Még ha a bal oldalunk össze is gyűrődik.
Fekete fiú.
Szerelmemmel.*









~*Az életem gyásza,
évszakom halványulása,
a böröm belűl,
a forróság a szívemben.
A törött nyakam az én sorsom.
Az enyémek. Vedd el.
A papír elvágott engem.
A naplemente.
A virágrügy.
Bosszús gyerekek..
.. és az eső az égen...
Ez mind emlék tőlem. Vedd el.
Most a világ árván marad.
A sirályok hiányoznak a tengerről.
Elvesztem a gyökerem a távollétedben.
Csak a fa érthet meg engem.
Hogy tudják a fák legyőzni a vágyaikat?
Vagy a tengerek?
Hogyan sírnak?
Oh, ez az ősz bennem
egy törött ág rajtam.
A halványuló bíbor vérem,
a hó a szempillámon...
A vágyam érted.
Szerelmem.
Ölelj át legalább álmodban.
...
Ég veled.*

~*Az irigység a csodálat legőszintébb formája.*

~*Az óra számlapján a mutatók körbeforognak. Az asztrológus rajzolta állatöv is számlapra emlékeztet. A horoszkóp óra. Akár hiszünk a csillagjóslásban, akár nem, a horoszkóp az élet metaforája, mely sok bölcsességet rejt magában. *


~*Az országút csendes, és távoli, végtelenül távoli csillagok ragyognak fölötte.
Agnes arra gondol: Élni, abban nincs semmi boldogító.
Élni annyi, mint hurcolni fájó énünket a világban.
De lenni, lenni az boldogság.
Lenni annyi, mint díszkúttá változni, kőedénnyé, melybe langyos esőként hullik a világmindenség.*