~*Egyetlen történetnek sincs vége, amíg élünk.*


~*Hogy lehet, hogy a láthatatlan emberek magányosak lesznek, ha végre észreveszik őket?*


~*Bárcsak lenne még száz évem. Száz év, amit neked adhatnék.*

~*A veszteség iszonyatosan bénító tud lenni, megakadályozza, hogy továbblépjünk, pedig bármilyen nehéz és bármekkora bűntudatot érzünk is, ezt kell tennünk, továbblépni.*

~*Nincs nagyobb szégyen, mint ha a saját gyengeségünk győz le minket.*


~*A sötétségnek a szemedben több árnyalata van. És én a szemed árnyalatából ki tudom olvasni a lelkedet.*


~*A pillanat szépsége abban rejlik, hogy elillan.*


~*Az ember képes a fájdalommal együtt élni. Csak el kell tűrni.*

~* .. De ha nem néztek szembe a tényekkel,
akkor egyikőtök sem tud tovább lépeni.
Ilyen sebekkel nem lehet élni.
Bármint is látattok ma a másikban,
bármit is beszéltetek,
az hasznotokra lesz.*


~*Nem könnyű dolog szembesülni a kudarccal. Akadnak emberek, akik elmenekülnek és belső védőbástyáik mögé rejtőznek előle; mások igyekeznek megfeledkezni róla, mintha meg sem történt volna; megint mások agresszíven tagadják, hogy ilyesmi megeshet velük, és a legundorítóbb fajta önáltatásba menekülnek. Csak kevesen vannak, akik valóban beismerik, ha valami nem sikerül nekik, és nem hárítják másra a felelősséget, hanem készek vállalni hibáik következményeit. Az ilyen ritka személyiségeket sokféle hajtóerő ösztönözheti; egyaránt megtalálhatóak közöttük az őszinteség talpig becsületes megszállottjai és a hidegvérű, minden erkölcsöt lenéző cinikusok. Általában ezen a ponton szokás megvonni a határvonalat a jó és a gonosz, e két, alapjában véve tartalmatlan morális kategória között; pedig az igazi mezsgye egészen máshol húzódik, és nem filozófia kérdése - a gyönge és az erős jellemű embereket választja el.*