~*Elég gyakran konfrontálódok, veszekszem, és ezért egyáltalán nem könnyű kapcsolatban élni velem. A legkedvesebb ember vagyok a világon, drágáim, de nagyon nehéz együtt élni velem. Nem hiszem, hogy bárki el tudna viselni, és időnként túl nagy elánnal is próbálkozom elérni az ellenkezőjét. Bizonyos értelemben önző vagyok, mindent a magam szabályai szerint akarok játszani, de ki nem? Nagyon tudok szeretni, nagyon sokat tudok adni. Sokat kérek, de cserébe sokat adok.*

~*Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata, amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van a reggelekben.*


~* Az emberi lét olyan állapot amihez érzestelenítés kell.*

~*Ha holnap minden véget érne, ugyanúgy kezdeném el elölről, a saját fejem után mennék. Tudom, hogy egy nap minden véget ér, de nincsenek emiatt álmatlan éjszakáim. Nem emiatt vagyok itt. A kihívás hajt. Nem is szeretném, ha túl könnyen jönne minden, és szerencsére nem is nyújtanak át nekem ezüsttálcán semmit. Azt nagyon nem bírnám. És úgyis visszautasítanám.*


~*Folyasd ki a mérget a szívedből, és ne hagyd, hogy újra megmarjanak a múltad tévedései.*

~*Döntsd el, milyen ember akarsz lenni. Ne hagyd meghalni azt, aki legbelül te vagy.*

~*Mi az ember, ha nem emlékei összessége? Csupán egy történet vagyunk, amit megélünk. Egy mese, amelyet önmagunknak mondunk el.*


~*Felhasználtam a perceket, amíg nem emelte rám a szemét, s nézni kezdtem, először titokban, majd egyre merészebben. Most még gyönyörűbbnek láttam az arcát, mint tegnap este: olyan finom, okos és bájos volt minden vonása. Háttal ült a fehér függönnyel takart ablaknak; a függönyön átütő napsugár szelíd fénnyel öntötte el sűrű aranyhaját, szűzies nyakát, szép hajlású vállát, gyengéden nyugvó kis mellét. - Ránéztem - s milyen drágának és közelinek éreztem! Úgy tűnt fel nekem, mintha régóta ismerném, s nem ismertem volna semmit, s nem is éltem volna a mai napig.*

~*Korán ki kell tűznünk a céljainkat, majd minden energiánkat és tehetségünket bevetni, hogy elérjük őket. Kellő erőbedobással sikerülhet - vagy találunk valamit, ami még boldogabbá tesz. De bármi is lesz a vége, tudni fogjuk, hogy igazán éltünk.*

 


~*Az élet nem sikerült..

...Este azt írom a noteszembe: "Az élet nem sikerült ."
Gondolkozás nélkül írom ezt, egy reflex,
mindennél erősebb alapérzés parancsszavának engedve.
Innen indultam el,e házak közül, negyvenéves vagyok,
egész nap halott apámra és halott kisfiamra kell gondolni,s most,
hogy visszatértem a " tett színhelyére",tudom,nem sikerült az élet.
Úgy tudom ezt, mint aki fölött kimondták az ítéletet.
Nincs fellebbezés többé: el kell viselni.*